Mary Ellis a háború elején lett a légi szállítási kisegítő szolgálat, az Air Transport Auxiliary (ATA) tagja, a BBC közszolgálati műsorszóróban elhangzott felhívásra jelentkezett, amelyben női pilótákat toboroztak. A repülés igen népszerű volt a két világháború között a szigetországban, számos civil és kereskedelmi pilóta akadt. Mary Ellis kiskorától rajongott a sebességért és mint A Spitfire Girl című életrajzi kötetében fogalmazott, amióta az eszét tudta, repülni akart.

Végül hetvenhatféle típusú gépen repült a világháború idején, az általa leszállított gépekből hozzávetőleg négyszáz Spitfire volt. A századik születésnapja alkalmából tartott meglepetéspartin azt mondta, mindig is ez vadászrepülő volt a legkedvesebb gépe: "odáig vagyok érte, ez mindenki kedvence. A szabadság jelképe szerintem".

Az ünnepségen is repült, a Spitfire egy kétüléses változatában vitték fel.

Egy korábbi interjúban felelevenítette: a frontvonalra érkezve előfordult, hogy a férfiak nem hitték el, ő volt a pilóta és csak a gépet átkutatva fogadták el a tényt, hogy valóban ő volt a kormánynál.

Mary Ellis, lánykori nevén Wilkins a háború után, 1950-ben Wight szigetére költözött, a Sandown repülőtér igazgatója lett. 1961-ben férjhez ment egy pilótához. A szigeten, a repülőtér kifutópályája közelében lévő otthonában hunyt el még kedden.

Az ATA "fantasztikus" személyiségként méltatta őt. Az idén százéves brit királyi légierő (RAF) Red Arrows nevű híres műrepülő századának leghosszabb ideig szolgáló tagja, Mike Ling pedig a légi szállítási kisegítő szolgálat legendájának nevezte őt a Twitter közösségi oldalon közzétett bejegyzésében. "Remélem, isznak egy jól megérdemelt sherryt Joy Lofthouse-zal odafönt" - írta az ATA egy másik, 94 éves korában tavaly elhunyt híres tagjára utalva.

A légi szállítási kisegítő szolgálatban összesen 166 nő repült, hamar rájuk ragadt az Atagirls elnevezés. Az ATA pilótái közül 174-en vesztették életüket a világháborúban a gépeket szállítva, köztük 15 nő.

_{Fotón: egy Spitfire - illusztráció - pixabay}